ÉDESEM

JELEN ÍRÁSOM FOTOGRÁFIÁI MÁR NAPOK ÓTA AZ "ALMÁM" MEREVLEMEZÉN CSÜCSÜLNEK ÉS VÁRJÁK, HOGY VÉGRE A NAGYKÖZÖNSÉGNEK IS MEGMUTATHASSÁK MAGUKAT. AZ ELMÚLT ZÚZÓS HÉTVÉGÉT, CSEPPET SEM KEVÉSBÉ DOLGOS HÉTKÖZNAPOK KÖVETTÉK ÉS AZ ELŐTTEM ÁLLÓ "VÍKEND" SEM ÍGÉRKEZIK ÉPPEN NYUGALMASNAK. 

Bár még csak november közepén járunk, én már napok óta karácsonyi „frászban”  vagyok – noha izgalmamat rendre igyekszem egészséges keretek közé szorítani – hiszen észre sem vesszük, máris az első gyertyát gyújtjuk az Adventi koszorún, ajtónkon pedig türelmetlenül kopogtat a Karácsony. Számomra nagyon kedves és kedvelt időszak az Adventi várakozás periódusa. Már hetekkel korábban elkezdek inspirálódni, ötleteket gyűjteni, hogy a szívemnek legkedvesebbeknek mivel okozhatnék igazán maradandó, életre szóló, őszinte örömöt, amelyet ők is szívükbe zárhatnak velem együtt örökre. A saját kézzel megkomponált, egyedi meglepetések mellett persze kifejezetten élvezem az ünnepi forgatagban a többi, fa alá szánt ajándék hosszas és fáradhatatlan felkutatását, megválasztását is szeretteimnek szeretett fővárosunk utcáit, bevásárló központjait róva, de talán a magam készítette karácsonyi kopogtató, adventi koszorú okozta boldogságot már csak a ház Ünnepi köntösbe öltöztetése tudja tetézni.

A népszokás szerint az adventi készülődés, ünnepi ráhangolódás valójában már a Karácsonyt megelőző 40 napos böjttel megkezdődik, amelynek utolsó napja a Márton nap. Ezen a napon a jóízű és gazdag falatozás, vigasság nem csak, hogy megengedett, egyenesen kötelező, amennyiben a következő esztendőt is bőségben és jómódban szeretnénk  tölteni. A hiedelem szerint ugyanis „ Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik.” A hatalmas ivás-evések, nagy lakomák alkalmával előszeretettel fogyasztottak fiatal libát, melynek a mellcsontjából igyekeztek megjósolni, milyen tél várható. Ha barna volt a csont, esős, enyhe télre lehetett számítani, ha azonban fehér, úgy havas, hideg idő közeledtét jövendölte. Az én személy szerint egyik kedvenc rigmusom szerint pedig “Aki Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz.” (remélem mindenki édes álmot látott! :) )

Az igazi gurmék és ínyencek számára a Márton napi fenséges liba lakomák (de szerény véleményem szerint a ropogós, karácsonyi kacsasülteknek is) nélkülözhetetlen kulináris „kiegészítőjévé” avanzsált mára a lilahagymalekvár. Nem tagadom, az én szívembe is azonnal belopta magát, természetes, kissé karamellizált ízével nem csak sültekhez, de pástétomokhoz, sajtokhoz is kiváló kísérő lehet. Egy biztos: a családtagok visszajelzése alapján konyhai fegyvertáram örök darabja lesz...minden bizonnyal nem utoljára készült belőle!

Hozzávalók:

• 6 nagy fej lilahagyma
• 50 g stevia cukor (vagy más édesítő)
• 20 g balzsamecet
• 40 g agavé szirup (vagy méz)
• 250 ml száraz, vörös bor
• feketebors (őrölt)
• só

Elkészítése: egyszerű

• A lilahagymákat vékony félkarikákra vágom.
• Egy felhevített teflonserpenyőben a cukrot aranybarnára karamellizálom.
• A karamellizált cukorra ráteszem a felkarikázott hagymát, majd megsózom, és hagyom közepes lángon összeesni. Ezután megszórom csipet frissen őrölt borssal is és átkeverem.
• Ha a hagyma alól elpárolgott a leve, hozzáadom az agavészirupot (vagy a mézet), a balzsamecetet és a vörösbort és addig keverem, pirítom, míg lekvár állagúra sűrűsödik.
• Megkóstolom, és ha szükséges utánaízesítek.
• Ha kész, még forrón kiforrázott csatos üvegbe teszem, majd ha kihűlt a hűtőszekrényben „pihentetem”, hónapokig eláll tartósítószer nélkül.
  (Bár ez utóbbit igazából nem sikerült tesztelni, mert a lekvárosüveg bőven idő előtt kiürült.)

A fenti mennyiség nagyjából egy 200ml-es csatos üvegre elegendő.

Kellemesen pikáns íze, édes-savanykás zamata miatt én reggelire, egy szelet vékonyan vajazott kaláccsal is előszeretettel fogyasztom.

Próbáljátok ki, jószívvel ajánlom! :)
Brigitte ♥

Köszönöm, hogy benéztél hozzám! Amennyiben szívesen olvasnád írásaimat a jövőben is, iratkozz fel a blogomra, hogy azonnal értesülj az új bejegyzésekről. Instagram és Facebook oldalamon pedig további képek közül szemezgethetsz, gyere, nézz be hozzám, várlak szeretettel! Ha pedig írnál nekem, esetleg együttműködési ötleted támadt, az info@brigitte.hu email címre várom leveled.