SZEPTEMBER VÉGÉVEL VÉGÉRVÉNYESEN ÉS VISSZAVONHATATLANUL BEKÖSZÖNTÖTT HOZZÁNK AZ ŐSZ. MÉG HA OLYKOR-OLYKOR A NAP ELŐBUKKANÓ ARANYLÓ SUGARAI MÁST IS SEJTETNÉNEK, A FÁK LASSAN SÁRGULÓ, VÖRÖSES-BARNÁBA FORDULÓ HULLÓ LEVELEI EGYÉRTELMŰEN ERRŐL ÁRULKODNAK.
Az igazat megvallva hosszú ideig nem igazán kedveltem a fakó, hideg, őszi időt… a hulló levelek, a természet álomba merülése, a borús, esős, szürke napok... mind egytől-egyig földi létünk rövidségére, az elkerülhetetlen elmúlásra emlékeztettek, a semmivé válás gondolata pedig valahogy mindig különös szomorúsággal, melankóliával töltött el. Noha jól tudtam, semmi sem tart örökké és ahogy a zord borúra mindig verőfényes napsütés jön, a heves esőre ragyogó szivárvány, tavasszal a hideg tél után is ismét minden kivirul, új életre kel és friss pompában díszeleg majd.
Habár az összebújós, puha pehelypaplan alatt kucorgós, forralt bort kortyolgatós, gyertyát gyújtós őszi estékben, a ráérős, ágyban heverészős, illatos kávét szürcsölgetős, hűvös reggelekben már ekkor is örömömet leltem, az évszakhoz fűződő viszonyom azonban mindezek ellenére alapvetően sokáig mit sem változott.
A forduló pontot kettőnk kapcsolatában talán egy késő ősziesre forduló, borús szombati nap hozta el, néhány évvel ezelőtt. Emlékszem, aznap a reggel az ilyenkor megszokottnál is csípősebb volt, ezért a hétvégi piaclátogatásra meleg gyapjúsálammal a nyakam körül, puha UGG-omban lépkedve indultam. Utam során az autó még párás ablakán ki-kitekintve figyeltem fel először a rozsdaszínű falevelek táncára a ropogós, harmatos avar felett, a hanyatló napsugár erőtlen fényére, ahogy itt-ott megcsillan a kopaszodó lombok között és az álmos kertek felett szitáló dérre, ahogy fehéresre festi az tájat.
Néhány percnyi utazás után a színes, őszi táj szépségeivel, hangulatával a szemeim előtt érkeztem meg a helyi termelői piacra, hogy a hétvégi ebéd hozzávalóit frissen, közvetlenül az őstermelőktől szerezzem be. Jóllehet, egy fenséges, gazdag húsleves tervével indultam el aznap reggel otthonról a vásárba, haza már egy jókora, méretes, illatos sütőtökkel a kosaramban tértem vissza.
Azóta gyakorlatilag ez a sokoldalú zöldség elmaradhatatlan „hozzávalója” lett nálunk az őszre hangolódásnak, mindenféle formában és állagban. Amint az idő ősziesre fordul rögvest pásztázni kezdem a helyi piacok kínálatát, a boltok polcait, várva, hogy az első tökök végre megjelenjenek. Nemcsak ízletes, de magas karotin- és C-vitamin tartalma miatt, továbbá kitűnő kálcium- és foszforforrás lévén a sütőtök rendkívül egészséges is! Egyszerűen megsütve is fenséges, de én leginkább levesként, az alábbi módon készítve kedvelem.
SELYMES SÜTŐTÖK KRÉMLEVES
Hozzávalók – 4 személyre:
1 kg sütőtök
1 nagy (édes)burgonya
1 közepes alma
1 közepes hagyma
1-2 ek. méz
½ narancs leve (opcionális)
1,2 l leszűrt zöldségleves
friss kakukkfű (ha van)
só
bors
szerecsendió
1 dl tejszín
5 dkg vaj
Vágjuk félbe a tököt, kaparjuk ki a belsejét, majd kisebb darabokra aprítsuk fel, hogy a sütőben az apróbb tökszeletek hamarabb megsüljenek. Fektessük a darabokat sütőpapírral bélelt tepsibe és süssük 190 ˚C-on 45-50 percet, amíg a teteje szép barna lesz.
Mialatt a tök sül, a vajon pároljuk puhára az apróra vágott hagymát a kakukkfűvel, majd 2-3 ek. mézzel karamellizáljuk. Pár perc után öntsük fel 1,2 l alaplével, adjuk hozzá a meghámozott és feldarabolt burgonyát, almát. Az egészet közepes lángon főzzük puhára.
Amikor a burgonya is megpuhult, hozzáadom a leveshez a sült tök kikapart húsát és leveszem az edényt a tűzről. Botmixerrel vagy a konyhai robotgép hőálló mixer-ében krémesre pürésítem a levest, majd hozzáadom a narancs levét, a tejszínt illetve a fűszereket és a frissen reszelt szerecsendiót. Egy csipet cayenne borssal megszórva még pikánsabb, még aromásabb íze lesz.
Díszítésképpen rendszerint néhány csepp hidegen sajtolt tökmagolajjal és ropogós, pirított tökmaggal tálalom, de a különleges ízek kedvelői akár pár szem színes gránátalma maggal is szervírozhatják.
Amikor néhány hete megfogalmazódott bennem az első őszi bakancslistám összeállításának gondolata, nem volt kérdés, hogy ez a fűszeres illatú, csodálatos színű, igazi őszi leves szerepel majd rajta. Nálunk ugyanis nem múlhat el a szezon anélkül, hogy legalább egyszer az asztalra ne kerülne. Remélem legalább annyira fog nektek is ízleni, mint amilyen élvezettel mi fogyasztjuk évről-évre.
Jó étvágyat kívánok hozzá!
Brigitte
Köszönöm, hogy benéztél hozzám! Amennyiben szívesen olvasnád írásaimat a jövőben is, iratkozz fel a blogomra, hogy azonnal értesülj az új bejegyzésekről. Instagram és Facebook oldalamon pedig további képek közül szemezgethetsz, gyere, nézz be hozzám, várlak szeretettel!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kabarészínész 2017.10.10. 11:20:21
brigitteblog 2017.10.10. 11:52:42